3. MI A SZENT SZAR?

„ …Vadmacska legutóbbi akciójának köszönhetően megszűnt a fiatal nők eltűnése. A fiatal bérgyilkos céljai ugyan tiszták, de a módszerei még mindig kegyetlenek és törvénybe ütközők. A kiléte még mindig ismeretlen, valamint kinézete ellenére, nem biztos, hogy fiatal, hiszen egy nekomimiről beszélünk.

Egyes források azt állítják, hogy Vadmacska legutóbbi megbízója a helyi maffia volt, de a forrás hitelességét még vitatják…”

„Noona keellj feeeeel!~~Reggel van! Ha nem kelsz fel most, meg foglak csókolni!”

- Nem akarooook felkellniiiiiiiii!! – szóltam vissza az ébresztőmből beszélő J-Hopenak és közbe lenyomtam szundira a telefonomat. Sajnos ilyen ébresztő hang Sugába nincsen, mert kivágták a Weekly Idolból, de Hobi van, úgyhogy arra kelek. Még forgolódtam egy sort, bebújtam teljesen a takaró alá és összegömbölyödtem, de csak öt percig volt nyugalmam, mert Reményem újra ébresztgetni kezdett és a csókjával kezdett fenyegetőzni, úgyhogy még inkább nem akartam felkeni, de muszáj volt. Lenyomtam az ébresztőt és nyöszörgések közepette kimásztam a pihe-puha ágyamból és megindultam felkelteni öcsit. Ő is nyöszörgött az ébresztésemre, de nem sokkal később elő is mászott a szobájából.

Elmásztam a fürdő fele, ahol rendbe szedtem magamat és felöltöztem. Reggeliztünk és öcsivel az oldalamon indultam el otthonról, aki addigra felébredt és vidáman ment mellettem. Mivel nagyon alacsony vagyok, öcsi lassan leköröz engem. Mondjuk, azt nem nehéz.

Elkísértem a suliig, az udvaron köszönés után eltűnt a barátaival. Én pedig megindultam a gimi felé. A kapun diákok özönlöttek befelé és én próbáltam felszívódni a tömeget kihasználva, de valaki így is megtalált.
- Szia cicus! – köszönt a srác és megfogta a vállamat. A hangját és az illatát egyből felismertem.
- Szia Aiden! Mit szeretnél? – kérdeztem és próbáltam nem túl rideg lenni.
- Naaa, nem kell ilyennek lenned! Vagy… - kezdett bele és odahajolt a fülemhez, hogy csak én halljam, mit mond. – ez az igazi éned és csak mások előtt vagy aranyos? Mivel én tudom ki vagy így velem meg olyan vagy, mint valójában? – kérdezte és egy kis féloldalas mosolyra húzta ajkait. Én csak idegesen fújtam egyet felé, mire kuncogott egyet. – Ezt igennek veszem. Megtisztelő, Annabeth. – mondta vigyorogva és elhajolt végre a fülemtől. A hideg futkosott a hátamon a leheletétől és az illatától. Kevés embernek van ilyen kellemes illata. A hangjától meg kirázott a hideg. Megborzongtam, ahogy újra felegyenesedett és nem molesztálta már a fülemet és kuncogva haladt mellettem. – De elmondanád, hogy mi a bajod velem? – kérdezte kicsit komolyabban.
- Gondolj bele… Az egész világ azon gondolkodik, ki is vagy valójában és valaki egyszer csak benyögi, hogy tudom, hogy ki vagy. Te mit éreznél?
- Nem bíznék meg az illetőben, mert lehet, hogy köpne.
- Pontosan. Így vagyok most veled. Nem tudom, hogy megbízhatok e benned. – beszéd közbe egyszer se emeltem rá a tekintetem.
- De azért kedvesen velem is, mert a végén lebuksz, ha meghall minket valaki. – mondta a féloldalas mosolyával az arcán. Ingerülten biccentettem felé és a következő pillanatba már arrébb is ugrottam, mert hátulról érkező támadást kerültem ki.
- Jaaaaaaj Annabeth milyen vaaaagy! – nyavalygott az így földre kerülő Alexy.
- Bocsi, reflex.  –mondtam nevetve, mert igen vicces volt Alexy durcis arca. Egyik kezemet felé nyújtva felsegítettem a földről. Leporolta magát és durcás arccal nézett rám. Én meg jól kinevettem. Aiden is nevetett rajtunk, a végén meg Alexy is elnevette magát.
- Mi ez a nagy vidámság? – jelent meg úgy a semmiből Castiel.
- Semmi. – mondtam még mindig nevetve. Castiel majdnem mellettem állt és elkezdtem ettől köhögni és trüsszögni. – Castiel, cigi szagod van, de nagyon. Lécí menny arrébb!
- Jaj, bocs macsek! – ahogy kimondta átállt Aiden mellé, így a cigiszagot nem éreztem annyira, mert Aiden illata elnyomta azt.
- Na, most örülök, hogy itt vagy. – néztem rá a fekete hajú srácra, az meg értetlenül nézett rám. Legyintettem egyet, hogy nem fontos és elindultunk az osztály felé. Az azért feltűnt, hogy Aiden és Castiel kinézetre nagyon hasonlítanak, és a cigi szaga alatt Castiel illata is hasonlít az idősebbéhez.

A terem előtt elköszöntünk Aidentől, aki még elmenetel előtt a zsebembe rakott egy cetlit. A cetlire csak az volt írva, hogy „Suli után megvárlak”. Nem értettem a dolog miértjét, de nem is gondolkoztam rajta. A terembe beérve a táskámat leraktam a helyemre és leültem Alexy mellé. Áradozott egy új boltról, amit talált, és hogy egyszer el kell vele mennem. Aida is megjött közbe, de vele csak annyi volt a kommunikáció, hogy szemkontaktus és elvigyorodott meg egy biccentést küldött felém. Az első óra matek volt, ami annyira azért nem tetszett, mint a töri előző nap. Nat is csak unottan pislogott a tanárra és jegyzetelt. Szegény nagyon álmosnak tűnt. Nem csodálom… Mondjuk én lehetnék álmos, mert macska létemre alig alszok! Komolyan… korán kelés… éjjeli meló… Olyan fáradt vagyok!

Én annak ellenére, hogy rühellem a csengőt, mert érzékeny füleimnek felér egy gyilkossággal akárhányszor megszólal és legszívesebben ledobnám a tolltartómmal, de matekóra után áldottam. Életembe nem örültem annyira a csengőnek, mint akkor. Úgy rohantam ki a teremből, mintha megtaláltak volna a zsaruk és éppen menekülnék. Pechemre amint kivágtam a terem ajtaját seggre is estem, mert nekimentem egy hozzám képest hegyomlás méretű valakibe.
- Na mi az cicus? – a hangra megborzongtam. Instant orgazmus! – Nappal nem látsz, vagy ennyire levegőnek akarsz nézni? – nyújtotta felém kezét a srác, hogy felsegítsen, amit nem fogadtam el, hanem magamtól pattantam fel a folyosó hideg kövéről. Leporoltam a popómat és a fiúra emeltem tekintetem. – Héé, az egyik szemed piros és parák a pupilláid!
- Me’ kicsit ingerült vagyok… - morogtam oda és fújtam is hozzá egy kicsit.
- Na, ennyire zavarlak? – vigyorgott rám, egyik szemöldökét felhúzva.
- Nem is veled van a bajom… Vagyis…Ajj! Az egész helyzettel. Ezzel az infóval simán megzsarolhatsz. És idegesít, hogy nem tudom, mit akarsz. – fújtattam idegesen, miközben hajamat úgy igazítgattam, hogy takarják a szemem.
- Nem akarlak zsarolni. Pláne, hogy te is tudsz olyat, amit nem kéne, de mégis elmondtam, hogy egy kicsit megbízz bennem. De nem hibáztatlak. – vonta meg a vállát – A te helyedben én se bíznék meg magamba.
- Ez megnyugtató… - morogtam alig hallhatóan. – Amúgy minek adtad azt a cetlit?
- Elolvastad, nem? – kérdésére csak bólintottam. – Akkor tudod. Megvárlak, mert beszélni szeretnék veled több dologról, mint Apa megbízottja.
- Meló? – húztam fel szemöldököm már a suli udvar egyik eldugott padján ücsörögve.
- Valami olyasmi. De majd az órák után elmondom. Ugyanakkor végzek, mint ti, szóval együtt mehetünk. De nem hiszem, hogy nálunk jó lenne. Még csak az hiányzik, hogy álca nélkül jelenj meg a maffiafőnök házába.
- Ha fontos, akkor mehetünk hozzánk is. Az öcsém később ér haza, meg amúgy is tud a dolgaimról.
- Az öcséd tud arról, hogy embereket ölsz? – kérdezte halkan, hogy csak én hallhassam.
- Igen. Velem ér már egy éve, mert a szüleink nagyon elfoglaltak, így csak néha vannak otthon. Három éves korom óta tart a kiképzésem, így természetes, hogy a család tud róla. – vontam meg vállam.
- Értem… - mondata után megszólalt a jelző csengő így gyorsan felpattantam a padról és elindultam befelé.
- Akkor rák után! – szólt utánam és elindult a tesiterem felé.
- De ha átbaszol halott vagy! – szóltam még utána, mire elnevette magát.
- Nem szokásom. – fordult még vissza, mielőtt belépett volna a terembe.

Mielőtt beléptem volna a terembe, lenyugtattam magam, hogy a szemem újra zöld legyen, majd miután leellenőriztem, hogy újra nem ijesztő – ahogy Aiden fogalmazott – benyitottam és a leültem Nataniel mellé az első padba. Nyugodtan terveztem eltölteni a maradék pár percemet, de…
- Mi ez a nagy haverság a bátyámmal cicukám? – csapott hátamra Aida vigyorogva.
- Nincs semmi nagy haverság, csak dumáltunk. – morogtam magam elé.
- Húú de rossz kedvenc van itt valakinek. – vigyorgott tovább a felemás szemű lány.
- Bocs, de elbaszták a kedvem tegnap és még nem hevertem ki a dolgot.
- Azt hittem egy tipikus jó kislány vagy! Kellemesen csalódtam. És mi történt, hogy ennyire megviselt? – gügyögött a lány hozzám hajolva, mire legszívesebben leütöttem volna.
- Nem érdekes. – fordítottam el tőle a fejemet és ezzel lezártnak tekintettem a beszélgetést. Aida halkan kuncogott egyet.
- Bírom a stílusod. Milyen kis rideg és flegma vagy a cuki külsőd ellenére.
- Ugyan, te még nem láttál semmit. – vigyorogtam rá, mire viszonozta vigyorom és helyére ment.
- Megleptél. – szólalt meg hirtelen a szőke egy kis mosollyal a száján.
- Mert? – néztem értetlenül aranysárga szemeibe.
- Mintha a tegnapi meg se történt volna, úgy beszéltél reggel Castiellel meg most Aidaval is. Vagy az miatt vagy feszült?
- Nincs velük bajom, és nem az a bajom. Semmi komoly, de köszi hogy aggódsz. – küldtem felé egy mosolyt, ami őszinte volt, talán a legőszintébb eddigi életembe.
- Ugyan… - zavartan fordította el fejét tarkóját dörzsölve. Arcán enyhe pír jelent meg. – De attól még érdekel. Ha nem olyan nagydolog, akkor elmondhatod, nem? – fejemet mosolyogva megcsóváltam.
- Tudod, te egy rendes srác vagy. Nem tudom, mit gondolsz rólam, milyen benyomást tettem benned, de nem akarom, hogy csalódj, ezért nem mondhatom el.
- Szerintem egy rendes lány vagy és nem hiszem, hogy az miatt a dolog miatt máshogy gondolnék rád.
- Hidd el, máshogy gondolnál rám. – mondtam teljesen komolyan, de a halvány mosolyom nem tűntettem el arcomról. Mielőtt Nat bármit is mondhatott volna, megszólalt a csengő és belépett a tanár.

Sose alakítottam ki barátságokat. Legalábbis, amióta ez a munkám. Mert ha esetleg lebuktatnak, akkor nem is azt sajnálnám, hogy valószínűleg életfogytig börtönbe ücsöröghetnék vagy kivégeznének, hanem hogy a barátaimnak csalódást okozok. Átverem az embereket ezzel a kedves, cuki és jó tanuló kislány álcámmal, hogy elrejtsem a sötét, rideg és végtelenül undorító énemet. Ha pedig lelepleznek, azok az emberek, akik azt hitték, kedves és aranyos vagyok, jogosan éreznék, hogy átvertem őket és undorodnának és félnének tőlem. Ezért szoktam ellökni magamtól az embereket, távolságtartónak lenni elég nehéz, pláne az olyanokkal, mint Nataniel vagy Alexy. Mindketten kedves és rendes emberek, akiknek a szívét és a lelkét nem mocskolta be semmi, a kezük se véres, ezért nem akarom, hogy miattam sérüljenek… Nem bírná ki a lelkiismeretem…

Órák után összekaptam a cuccaimat és kényelmesen hagytam el az épületet, ami előtt Aiden ácsorgott. Mellé érve egy pillanatra megálltam, majd mentem is tovább, de akkor már vele az oldalamon. Útközbe csendbe mentünk, próbált valamit velem kommunikálni, de én mindenhogyan hárítottam rám zúduló kérdéseit. Előtte nem volt okom eltitkolni, milyen bunkó és rideg tudok lenni. Csak a családommal vagyok kedves. Úgy őszintén.

Mikor odaértünk a házunkhoz és miután megküzdöttem a kulcsokkal bementünk a házba, be a szobámba és miután ráparancsoltam, hogy üljön le az ágyra nyugisan én elmentem az ebédemért és azzal együtt tértem vissza a szobába meg egy kis sütivel, amit a srác kezébe nyomtam. Meglepetten vette el és egy kedves mosollyal köszönte meg. Rajztáblámat az ölembe vettem és rátettem a gőzölgő ételt és miközben ettem szemeimet a fiúra emeltem kíváncsian.
- Miaz? – kérdezte miközben a sütit majszolta. Megforgattam szememet erre a megnyilvánulásra. – Ja, hogy mit mondott fater!
- Igen. – mondtam két falat között.
- Azt szeretné, hogy állandó segítségünk legyél. – a mondatra majdnem félrenyeltem. Köhögtem egy sort, majd miután minden rendbe volt hitetlenkedve néztem a gyönyörű kékszemű srácra.
- Legyek a maffia tagja? Még mit nem!
- Nem kell beállnod a maffiába. Csak azt szeretné, ha segítenél nekünk leleplezni embereket és kiiktatni, ha a helyzet úgy kívánja.
- És ezt mégis hogyan? Mármint, ha fizet, akkor dolgozom, tehát erre semmi szükség. Valami még van, igaz? – sóhajtva bólintott, majd mélyen szemembe nézett.
- Azt szeretné, hogy a társam legyél.
- Heeeeeeeeeeeeee?

2."Szivatás a hivatás"

”Boosto!”

Erre a japán kifejezésre ébredtem, ami a HighSchoolDxD-ben hallható és az én SMS hangom ként is funkcionál. Kitapogattam a kis készüléket és megnéztem az üzenetet, amiben ez állt.

Szia Macsek!
Hozz magaddal váltó ruhát a suliba! Fontos!
Bye: Blöki

Visszaírtam neki, mert nem értettem miért kell a váltó cucc.

Szia Blöki!
Miért kell váltóruha?

Szia!
Mert kell!!! Hallgass rám most az egyszer!

Most az egyszer tényleg hallgattam a barátomra. Váltónak betettem egy fehér rövidnadrágot és egy világossárga felsőt, ezek mellé pedig a fehér tornacipőmet. Amit reggel felvettem az egy fekete ruha volt, fekte cipővel. A hajamat két copfba kötöttem és fekete szalagot kötöttem rájuk. Amikor megszólalt az ébresztőm és már rég felöltöztem. Elmentem felébreszteni öcsit. Ő elment öltözni, én pedig megcsináltam a reggelit, ami hot-dog volt. Öcsi simán kechuppal ette, én még pirított hagymát is tettem bele. Reggeli után elvittem öcsit a suliba utána én is megindultam a gimi felé. Kentin kint várt a kapu előtt. Ma is úgy volt felöltözve, mint tegnap: fekete trikó, rajta fehér könyékig feltűrt kigombolt ing, fekete motoros kesztyű és terepmintás nadrág. Amint meglátott elmosolyodott és elindult felém.
- Szia! Köszönöm! – mondtam kicsit meghajtva a fejem. – Miért kellett váltó roha?
- Azt sajnos nem árulhatom el. Kisujj esküt csináltattak velem. De ugye hoztál?
- Igen, hoztam. – mondtam, mire nagy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Ken száját.
- Végre ezt is megértem! Most az egyszer hallgattál rám!
- Ne nagyon szokj hozzá! Ebből nem fogunk rendszert csinálni! – mondtam féloldalas mosollyal az arcomon.
- Pedig már kezdtem reménykedni! Na, de gyere, menjünk be! – mondta és odatartotta nekem a karját. – Hölgyem? – én nevetve karoltam bele a srácba és úgy mentünk be a kapun. Az osztályba beérve Alexy fogadott engem.
- Ciaa Cicus! – mondta egy ölelés kíséretében.
- Tia Színes! – öleltem vissza. Szegény Ken is belekerült az ölelésbe, mert még mindig belé karoltam.
- Srácok! Én nem kértem ölelést!
- Jaj, bocsi! – mondta Alexy vigyorogva.
- Semmi, már megszoktam. – legyintett a barátom és elment a helyére Alexyvel együtt. Én elmentem megkeresni a padtársamat. Nem kellett nagyon keresni. Könnyen megtaláltam a DÖK teremben.
- Jó reggelt Nat! – köszöntem neki kedvesen.
- Jó reggelt Annabeth! Mit szeretnél? – kérdezte mosolyogva.
- Csak gondoltam megkeresem a padtársam. – feleltem ártatlan hangon. Nataniel elmosolyodott. Végigmért engem.
- N-Nagyon csinos vagy! – mondta kicsit zavartan és kissé elpirulva.
- Jaj, kö-köszönöm! Nagyon szeretem ezt a ruhát. Már öt éve megvan.
- Öt éve és még jó?
- Látszik, hogy mennyire nem nőttem semmit. – feleltem nevetve. – De örülök, hogy nem nőttem ki.
- Kár lett volna érte. – mondta mosolyogva Nat.

Jelzőcsengetésig beszélgettünk az éppen olvasott könyvünkről és hasonlókról. Jelzőkor bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Az első óra történelem volt. Mivel nagyon szeretem a törit az a tudat, hogy törink lett boldoggá tett. Nat meg jót mosolygott a lelkesedésemen. A tanárnak tanárunk nagyon laza. Talán huszonnyolc éves lehet. Erős alkata, hosszú vállig érő sötét haja volt, amit lófarokba kötve hordott. Szakálla is volt. Jobb kezén három gyűrűt viselt: egy sima karikagyűrűt a gyűrűsujján, egy koponyásat a mutatóujján és egy lovagpáncél darabjára emlékeztetőt a középsőujján. Fekete pólót és sötét farmert viselt. A pólón egy metál banda logója díszelgett. A nadrágjára egy láncot kötött. Szigorú tanár volt, de nagyon jó fej és laza. Ő az angoltanárunk is. Iszonyat jól tanítja az angolt is. Ezt onnét tudom, hogy a második óránk angol volt. A tanár úr ennél lazább csak akkor lehetne, ha elfolyna.

Harmadik szünetünk a hosszú szünet. Ez negyedórás. Kint voltunk az udvaron, de nekem valamiért vissza kellett mennem a terembe. Amikor kinyitódott a terem ajtaja valami rám zuhant. Egy vödör víz fogadott engem az ajtónál, ami az ajtó nyitódására rám zuhant. Csuron vizesen álltam a terem ajtajában. A folyosón a diákok sajnálkozva néztek rám.
- Jaj, miért kell mindig ezt csinálni az új diákokkal?
- Már megint kezdik a Soul tesók! – ilyen és ehhez hasonlókat hallottam a folyosón. A szekrényében kutató Kentint láttam a folyosón, majd amikor megtalálta, amit keresett odafutott hozzám. Egy törölköző volt nála, amivel megtörölte a hajamat, majd a hátamra terítette. Közben Nataniel is kimászott a tömegből és odament a terembe ácsorgó Aidához és Castielhez.
- Nem akartok leállni az újoncok megfürdetésével?! Mire jó ez? – kérdezte ingerülten a szőke srác.
- Szivatás a hivatás. – válaszolta egyszerűen Aida. Felemás szemeivel rám nézett. Én mélyen a szemébe néztem és álltam a tekintetét. Ő elvigyorodott és valami olyat olvastam le a tekintetéből, hogy”Ez tetszik!”. Viola elkísért átöltözni és közbe aggódva kérdezgette, hogy minden rendben van e. Átöltöztem és a terem irányába indultunk. Amikor mentem volna be a terembe valaki hozzám szólt.
- Bocsi! Zavarhatlak? – hallottam egy fiú hangját. Amikor oda fordultam úgy éreztem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Egy magas fekete hajú, gyönyörű égszínkék szemű srác állt előttem, aki teljesen úgy nézett ki, de még a hangja is olyan volt, mint azé a srácé, aki a fizetségemet hozta a szökőkúthoz. Azt mondta, hogy a maffia főnök fia és a neve… - Szia! Aiden Soul vagyok! – Aiden! Bingó! Igen így hívták! – Sajnálom, hogy a húgomék leborítottak! – mondta egy kicsit szégyenkezve.
- Semmi baj! Ja, Annabeth Wild vagyok! – mutatkoztam be gyorsan én is. A srác miután elmondtam ezt fürkészően nézett rám. Egy kis érdeklődést és meglepettséget is láttam a szemében. Mi a francért azt nem tudom.
- Örvendek! Még egyszer bocsi, hogy az idióta húgom így kicseszett veled! – mondta és az éppen felénk jövő Aida felé biccentett. A lány odaintett bátyjának és bement a terembe.
- Ugyan! Ne te kérj bocsánatot azért, amit a tesód csinált! – mondtam mosolyogva. Aztán megszólalt a jelzőcsengő és Aiden osztálytársai szóltak neki, hogy mennie kéne.
- Na, akkor én megyek! Remélem, találkozunk még Annabeth! – mondta féloldalas mosollyal és elment a haverjai után a terme irányába.

Kentinnel mentem haza. Az út során vagy ezerszer kért bocsánatot. Otthon megebédeltem és megcsináltam a leckét. Utána elmentem Zedért, aki vidáman mesélte, hogy a tanárok nagyon megdicsérték, hogy milyen ügyesen megy neki a matek és a magyar is. Az angol tanár meg csak ámult rajta. Olyan büszke tudok ilyenkor lenni rá. Otthon segítettem neki megcsinálni a házit és utána odaengedtem a géphez játszani. Én olvastam egy jó ideig. Nagyon lekötött a könyvem. Utána elmentem lezuhanyozni, elzavartam öcsit is fürdeni és utána elmentünk mind a ketten aludni. Ennyi nálunk egy nap. Mint macskák nagyon sokat alszunk, ezért viszonylag korán elmegyünk aludni. Én nagyon hamar elaludtam. A könyvemmel álmodtam, hogy hogyan oldanám meg a bűncselekményt.

Éjjeli vadászat

Vadmacska az ágyán ücsörgött és éppen a kardját fényezgette, amikor egy SMS-t kapott. Az üzenetben annyi állt, hogy menjen ugyan oda a szökőkúthoz, mint előző este. Nem is tétovázott. Felkapta fegyvereit és elindult a park felé. A szökőkútnál nem látott senkit. De amikor közelebb ment valaki a háta mögé próbált lopakodni. Ő egy hirtelen fordulattal a támadó felé fordult és egy nagy rúgással ellöktek majd nekiudrott és a földre terítette a támadót. Ráült a mellkasára és a egyik kezével a nyakát fogta.
- Hú! Nagyon gyors vagy! – mondta a földön fekvő srác. – Nem hiába tartanak a legjobbnak!
- Miért hívtál ide? – kérdezte fagyos hangon a lány.
- Hú! A suliban nem volt ilyen fagyos a hangod.
- Miről beszélsz? – kérdezte a lány idegesebben és rászorított egy kicsit a fiú nyakára.
- Nyugi, nem mondom el senkinek a kiléted Annabeth! – ahogy kimondta ezt a nevet a lány szeme elkerekedett és az egész teste remegni kezdett. A fogait összeszorította és még jobban megszorította a fiú nyakát.
- Honnan tudsz te erről? – kérdezte idegesen.
- Nagyon jó a megfigyelő képességem. – mondta a srác kissé rekedt hangon. – De nyugi! Csak én tudok róla! Még Aida se.
- Akkor jól gondoltam, hogy te vagy az! – mondta vigyorogva a lány. Elengedte a fiú nyakát, aki hatalmasat nyelt és vett egy jó nagy levegőt.
- Figyelj! Nem mondom el senkinek ki vagy, de te se mondod el, hogy a maffia főnök gyerekei vagyunk!
- Rendben. – mondta a lány és felállt és már indult is volna,a mikor a fiú még utána szólt.
- Ha Aidat küldik legközelebb, akkor csinálj úgy, mintha nem ismernéd!
- Te magad mondtad, hogy profi vagyok… - mondta a lány gúnyos vigyorral. – Nem kell az ilyet külön elmondani! – ezzel a mondattal intett a srácnak és elindult vissza az otthona felé.

A szobájába érve gyorsan elment kiszedni a festéket a hajából és visszabújt az ágyába. Egész végig azon agyalt, hogy mennyire bízhat meg a srácban.

1. Milyen fura hely ez?

A redőny likacsain beszűrődött a reggeli nap fénye és pont az arcomra sütött. A fejemre húztam a paplant, ezzel védekezve a napfénytől. Egyszer csak megszólalt az ébresztőm. Nagy macska füleimet nagyon kínozta a hangja. Kitapogattam a zajforrást, majd gyorsan kikapcsoltam. Az órára pillantottam és amint megláttam, hogy hány óra csak még álmosabb lettem. Reggel 7 óra sem volt még. Hanyatt feküdtem az ágyamon, hogy energiát gyűjtsek a felkeléshez. A fejem mellett a tegnap este olvasott könyvem volt, az ágy mellett az ott hagyott vizes flakonok és egy kupac könyv hevert. Az ágyam melletti fiókos szekrény tetején a két hűséges társam foglalt helyet: a két adamantium kard, amivel bármit el lehet vágni és semmivel sem lehet eltörni őket. A kardok mellett hevert a telefonom és a beiratkozáshoz szükséges papírok kupaca. Az öcsémé és az enyém is egyaránt. Lassan a hasamra fordultam, majd, mint egy macska kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat egy nagy ásítás kíséretében. A szekrényemhez vánszorogtam és kerestem valami ruhát. Egy zöld kockás blúz és egy fehér rövidnadrág mellett döntöttem. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem majd elmentem felébreszteni az én drága egyetlen kisöcsémet. Belopakodtam a szobájába és belesúgtam a fülébe.
- Öcsi ébresztő! Ma lesz az első tanítási nap! – amint ezt kimondtam kinyílott a szeme és már fel is ült.
- Jó reggelt nővérkém! – köszönt mosolyogva.
- Neked is öcsi! Na, öltözz! – borzoltam össze sötét haját és lementem reggelit csinálni. Összeraktam egy sima sajtos szendvicset csináltam és betettem a mini grillbe. Mire az öcsim leért a konyhába a szendvicsek elkészültek.

Megreggeliztünk és elindultunk gyalog a suliba. Ja, elfelejtettem bemutatni az öcsémet. Zed Wildnak hívják és most lesz negyedikes. Sötét haja és sárga szeme van. Neki is van macska füle, de macska farka nincs. Őszintén szólva, a családban csak nekem van. Én vagyok a család különce. Na, de visszatérve. Először az öcsi iskolájába mentünk elintézni a beiratkozását. A kapun belépve egy fiatal vékony nő fogadott minket széles mosollyal. Hosszú kékesfekete haja volt és narancssárga szeme volt. Térdfölé érő sötétkék szoknyát és fehér blúzt viselt. Ezek mellé pedig egy sötétkék magas sarkút vett fel.
- Jó napot! – köszöntünk Zeddel együtt.
- Jó napot nektek is! Te lennél Zed Wild az új 4. osztályosunk?
- Igen! – mondta öcsim széles mosollyal.
- Te pedig a nővére vagy igaz? – fordult felém mosolyogva a hölgy.
- Igen. AnnabesthWild vagyok!
- Örülök, hogy megismertelek! Én Lucy White vagyok az iskola igazgatója. Hoztátok a beiratkozáshoz szükséges papírokat.
- Persze! Itt vannak. – adtam át az igazgatónőnek a papírokat. Gyorsan átfutotta őket a szemével.
- Ezek teljesen rendbe vannak. Akkor mától ide jársz iskolába Zed! – mondta mosolyogva a tanárnő. – Gyere! Megmutatom az osztályodat és az osztálytársaidat. – indult el az épület felé.
- Mindjárt! – odafordult hozzám – Szia nővérkém! Legyen szép napod! – ölelt át és adott egy puszit az arcomra.
- Neked is legyen szép napod! Aztán jó legyél! – mondtam és én is adtam neki egy puszit. Elengedett és elindultam a kapu felé. – Viszlát! Szia öcsi! Majd jövök érted! – intettem vissza majd elindultam az iskolám felé. Útban a suli felé elgondolkoztam, hogy vajon milyen hely ez a Sweet Amoris Gimnázium.

Az épület elé érve mély levegőt vettem és beléptem a kapun. A kapun beérve egy hatalmas udvarba találtam magam. Egyszer csak a semmiből egy hatalmas barna farkas futott az udvar egyik feléből egy fekete táskával a szájába. Amint meglátott engem megállt és rám szegezte hatalmas smaragd zöld szemeit. Abból az irányból, ahonnan a szép szemű farkas érkezett kiabálást hallottam.
- KENTIN! HOZD VISSZA A TÁSKÁMAT! – egy fekete hajú felemás szemszínű lány futott felénk. Szegény lány nem vette észre, hogy a farkas megállt és ügyesen átesett a farkason és előttem landolt. Én alig bírtam visszatartani a nevetést. A farkas egyre kisebb lett és a végén egy iszonyat helyes srác állt velem szembe. Fekete trikót és rajta egy feltűrt ujjú inget viselt egy terepmintás nadrággal. Kezén fekete motoros kesztyűt viselt. Gesztenye barna haja és (mint már említettem) gyönyörű smaragd zöld szeme volt. Még mindig engem bámult azokkal a gyönyörű szemekkel.
- Annabeth? – kérdezte a srác.
- Honnan tudod a nevem? – kérdeztem meglepődve.
- Sokat változtam általános óta, de azért már sértő, hogy nem ismersz fel. – mondta kedves mosollyal. – Akkor még hatalmas befőttesüveg szemüvegem volt és talán csak pár centivel voltam magasabb nálad. – Villámcsapásként jött a megvilágosodás.
- K-Ken?
- Igen! Én vagyok! – mondta elégedett mosollyal.
- Jaj, Blöki! De örülök neked! – öleltem át általános iskolás egyetlen és legjobb barátomat. Ő visszaölelt engem. Fura, hogy most úgy 20 cm-rel magasabb nálam.
- Én is örülök neked macsek! – mondta nevetve.
- Nagyon hiányoztál! – Öleltem át még szorosabban és még a macska farkammal is átöleltem.
- Te is! De mindjárt megfulladok! – mondta nevetve mire én lazítottam az ölelésen.
- Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de segítenétek? – kérdezte a fekete hajú lány aki még mindig a földön hasalt.
- Jaj, bocsi Aida! – mondta Ken és felsegítette a földről a lányt.
- Semmi baj! Te vagy az új lány? – fordult hozzám mosolyogva a lány.
- Igen! Annabeth Wild vagyok! – mondtam mosolyogva.
- Én Aida Soul vagyok! Ti honnan ismeritek egymást? – fordult Kenhez.
- Ő volt az általános iskolás legjobb barátom.
- Ja, értem!
- Na, bocsi, de nekem még el kell intéznem a papírokat a beiratkozást. Majd később találkozunk. Sziasztok! – Köszöntem el tőlük, majd elindultam az épület felé.
- Szia! – köszöntek nekem egyszerre. Még hallottam, ahogy Aida leüvöltötte Ken fejét, amiért ellopta a táskáját.

A folyosó teljesen üres volt. Valószínűleg mindenki az udvaron volt. Elindultam megkeresni a DÖK termet, mert e-mailban azt írták, hogy a DÖK termet kell megkeresnem az első napon. Éppen a folyosón sétáltam, amikor a hátam mögül valami fura hangot hallottam. Egy pillanatra megálltam, mire a hang abbamaradt. Elindultam újra, de egyszer csak ennyit hallottam és majdnem megfulladtam.
- JUJCIIIII EGY CICALÁNY! – mondta valaki és olyan szorosan átölelt, hogy nem kaptam levegőt. – OLYAN CUKIII!
- SEGÍTSÉG! MINDJÁRT MEGFOLYT EGY MACSKAMÁNIÁS, AKI LECUKIZOTT! – kiabáltam.
- De aranyos hangod van! – mondta és elengedett, így szemügyre tudtam venni a támadómat. Egy kék hajú lila szemű élénk ruhákba öltözött srác volt az illető. – Szia! Alexy vagyok! – mondta mosolyogva.
- Annabeth Wild vagyok! – mondtam mosolyogva.
- Te tényleg macskalány vagy, vagy ez csak jelmez? – kérdezte kíváncsian.
- Ha jelmez lenne, akkor nem tudnám megcsinálni ezeket. – mondtam és megmozgattam a füleim és a farkammal szívecskét formáltam. Felcsillant a szeme és fülig érő mosoly jelent meg az arcán.
- Aztaaa! Meg kell mutatnom téged Natanielnek! – azzal megfogta a karom és elhúzott egy ”DÖK” feliratú terem felé. Ilyen mázlim nem lehet. Benyitott a terembe és bekiáltott.
- Nataniel! Mutatok neked valami!
- Szia Alexy! Mit szeretnél? – egy szőke hajú arany sárga szemű srác jött oda mosolyogva. Fehér ing, egy kék farmer és egy nyakkendő volt rajta. Elég helyes srác volt.
- Nézd mit találtam a folyosón sétálgatni! – lépett el előlem. Amint meglátott a szőke srác szeme elkerekedett.
- Sz-szia! Annabeth Wild vagyok. Most kezdek itt a gimiben. – mondtam halkan. Bár nem értettem miért jött akkor elő belőlem félénk kislány, aki általában vagyok.
- Sz-szia! Nataniel vagyok a DÖK elnök. – mondta zavartan. Nem bírta a szemeit levenni a cica füleimről és a cica farkamról.
- Azért hoztam ide, mert új diák és mert egy cicalány és te szereted a macskákat. – mondta elégedett hangon Alexy. – Na én megyek mert meg kell keresnem a tesómat. Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk el egyszerre Nataniellen.
- Apapírok… - elkezdtem kutatni a táskámba. – itt vannak. – adtam oda neki mosolyogva.
- Köszönöm! Egy osztályba fogunk várni. Ha gondolod elkísérlek, majd a terembe ha itt végeztem. De ha nem szeretnél várni, akkor adok térképet.
- Megvárlak. A térképeket nem szeretem, mert képes vagyok eltévedni térképpel a kezembe. – mondtam nevetve. Nataniel is nevetett a bénaságomon.

Amíg vártam, hogy befejezze a dolgát beszélgettünk és kiderült, hogy sok közös van bennünk. Ő is nagyon szeret olvasni és főleg a bűnügyi regényeket szereti, mindig is jó tanuló volt és még sorolhatnám, de lusta vagyok hozzá… Ne köpjetek szemen érte! Macska vagyok, amik elég lusta lények. A terembe érve megpillantottam Kent, aki Alexyvel és egy fekete hajú sráccal beszélgetett, aki majdnem ugyan úgy nézett ki, mint Alexy. Aidat is láttam a terembe egy vörös hajú srác mellett. Nataniel mellé ültem, és amíg a tanár be nem jött a terembe beszélgettünk. Az osztályfőnökkel volt az első óránk. Amint meglátott a tanár kihívott a tanári asztalhoz.
- Kérem, mutatkozzon be az osztálynak! – mondta kedvesen a tanár úr. Félénken az osztály felé fordultam. Halkan elkezdtem a mondókámat.
- Sziasztok! Annabeth Wild vagyok. Tokyo-ból költöztem ide a kisöcsémmel. A családommal szoktuk járni a kontinenseket az akrobata mutatványainkkal. Szeretek olvasni – ennél a résznél Nataniel szeme felcsillant – dalokat írni – itt egy fehér hajú felemás szemű srác szeme ragyogott fel – és gitározni. – itt az Aida mellett ülő vörös srác lepődött meg. Mi van itt?! – Nagyon szeretem az állatokat, főleg a kutyákat és a macskákat. Hát… ennyit szerettem volna mondani.
- Van valakinek kérdése? – fordult az osztályhoz a tanár. Egy fehér hajú lány jelentkezett Alexy mellől. – Igen Rosalya?
- A cica füled és a farkad kiegészítő vagy igazi? – kérdezte a lány hangjában őszinte kíváncsisággal. Kedvesen mosolygott és csillogó sárga szemeit rám szegezte.
- Igazi. – mondtam mosolyogva és megcsóváltam a farkam és megmozgattam a fülem. Utána jelentkezett egy narancssárga hajú lány.
- Hány éves vagy?
- 15. Majd áprilisba leszek 16.
- Azt hittem fiatalabb vagy. Olyan 12-13-nak tippeltelek volna. – mondta nevetve.
- Egy neko loli! – mondta Alexy és Alexy hasonmás kórusban. Erre a megszólalásra mindenki elnevette magát.
- Más kérdés esetleg? – kérdezte az osztályfőnök. Mindenki csöndbe maradt. – Akkor köszönöm. Fáradj a helyedre. –mondta kedvesen a tanár úr én pedig visszaültem a helyemre.

Az első 3 óra beszélgetéssel telt. Sok baromságot hordott össze Alexy és a hasonmása, akiről kiderült, hogy Armin a neve. A szünetekbe beszélgettem a csajokkal és a srácokkal egyaránt. Nagyon jó fej osztályom van. A művészeti osztályba járok, ahol mindenki ért valamihez, mindenki egy ”művész”. A negyedik óránkba tesi óra volt. Átöltöztünk, majd kimentünk a terembe. Amint a tanár meglátta, hogy új diák van felcsillant a szeme.
- Hohó! Új hús a láthatáron! – kiáltott fel a tanár. – Kérem a kis hölgyet, jöjjön ide mellém! – mondta ellenmondást nem tűrő hangon. Gyorsan odamentem hozzá.  – Kérem, mutatkozzon be!
- A-Annabeth Wild vagyok! – mondtam halkan.
- Wild? Csak nem a ”Wild Stars” akrobata társaság tagja vagy?
- De igen… A szüleim a vezetői a társaságnak.
- Nagyon jó műsort adtok mindig! Mindig, ha a környéken vagytok elmegyünk a családommal. Te melyik számmal szoktál fellépni?
- A fegyveres-fáklyás része. – mondtam büszkén.
- Aszta! Nagyon sokáig tarthatott megtanulnod! – mondta a tanár úr hatalmas elismeréssel.
- Hát…igen. 3 éves korom óta gyakorlok. – a többiek a háttérben elővették a telefonokat és rákerestek a családunkra a neten. Amikor megtalálták egy előadásunk videóját, mind ámuldozva nézték. Amikor hozzám értek az álluk a padlót súrolta és mind így reagáltak.
- Húúúúúúú! Asztaaaaa!!
Mi meg csak nevettünk Kennel. Mivel már ovis korunk óta ismerjük egymást, ő tudja, hogy rengeteget gyakoroltam, hogy erre a szintre emeljem a tudományom. Amíg a többiek ámuldoztak, Ken felajánlotta, hogy eljön velem az öcsémért és hazakísér minket. Tudni kell, hogy az öcsikém és Ken nagy spanok voltak már régebben is. Egész tesin videót néztek a többiek és a tanár, én pedig Kennel beszéltem. Az utolsó 2 órának hamar vége volt. Órák után elindultunk a suliból gyerekkori barátommal. Amikor odaértünk a sulihoz az udvaron már Zed várt minket. Amint meglátta Kent értetlenül nézett rám.
- Szia öcsi! Emlékszel Kenre a legjobb barátomra?
- Persze! Nagyon bírtam őt!
- Na, öcsi. Ő Ken a legjobb barátom. – mutattam a mellettem álló zöldszemű srácra. Az öcsi először meglepődött, majd az arca szép lassan fülig érő mosolyra húzódott.
- KEEN!!- ugrott a fiú nyakába. – De örülök neked! Olyan régen láttalak!
- Hiányoztál törpe! – mondta nevetve a vérfarkas.
- Te is nekem kutyi!

Ez után a megható újra találkozás után lekértük a tanártól Zedet és elindultunk a parkon keresztül haza. Útközben megálltunk fotószkodni. Ken lefotózott engem is és az öcsit is külön-külön. Nagyon cukik lettek a képek. Gyerekkori barátom hazakísért minket. Megadta a telefon számát, hogy el tudjam érni. Otthon ebédeltünk és Zed eldicsekedte, hogy már most sok barátja van. Bepakoltuk a táskánkat, és után leültünk mesét nézni. Megnéztük az ”Így neveld a sárkányodat2”-t. Nagyon tetszett mind kettőnknek. Amikor végeztünk a mesével már este 6 volt. Ettünk egy kevés vacsorát és elmentük mind ketten a saját fürdőnk felé. Miután lefürödtünk bementem öcsihez és mondtam neki egy esti mesét. A mese végén adtam neki egy jó éjt puszit. Már éppen kiléptem volna a szobából, amikor megszólalt.
 - Nővérkém, ma is mész?
- Egyenlőre nem tudom. De a pénzemért el kell menni. Na de aludj prücsök! Jó éjt!
- Jó éjt!

Én is elmentem a szobám felé. Fogtam az egyik könyvemet és elkezdtem olvasni. 22 óra körül abbahagytam az olvasást. Elalvás előtt még átküldtem a képeket anyuéknak és pár mondatban elmeséltem milyen eddig ez a hely. 22óra körül én is nyugovóra tértem Farkammal áttekertem a derekam és összegömbölyödtem. Az álom szinte egy pillanat alatt magával ragadott.

Éjjeli vadászat

Vadmacska az ablakában ült és a telefonját figyelte. A készülék egyszer csak felvillant, jelezve, hogy üzenete érkezett. Az üzenetben ez állt.

Jöjjön a parkba a szökőkúthoz és megkapja a fizetését.

A vadász kiugrott az ablakán és elindult a városi park felé. A megbeszélt helyen egy magas jóképű srác várta egy táskával a kezében. Fekete haja és gyönyörű kék szemei voltak, amik úgy ragyogtak a sötétben, mint a Hold fent az éjféli égen. A vadász lassan és megfontoltan közelítette meg. A fiú kiszúrta, amikor 5 méteres körzetébe ért.
- Biztos te vagy az, Vadmacska. – mondta – Gyere csak elő! A megbízód küldött a fizetségeddel.
- Ki vagy és ki a megbízó?
- Aiden vagyok, a helyi maffia főnök fia. Ő küldött, hogy átadjam ezt. – azzal átnyújtotta a táskát a lánynak. Az gyorsan megszámolta a benne található összeget majd visszazárta a táskát.
- Ez pont annyi. Akkor én mennék is! Viszlát! – azzal elment a helyszínről vissza az otthonához. Beugrott az ablakon és bezárta maga után. Letette a kardjait és a táskát. Elment, hogy kimossa a festéket a hajából. Majd elment az ágy irányába. Szemét az álom egy pillanat alatt lecsukta.

Prológus

Éjfél felé járhatott az idő. Egy nagy ház egyik emeleti ablakában ült a vadász. A nyitott ablakon át figyelte a teliholdat, minek fénye rá ragyogott. Hosszú fekete haját megmozgatta az esti szellő. Vörös szemével a holdat figyelte, ami akkor fényesebben ragyogott, mint valaha. Nézelődését a mobilja rezgése zavarta meg. Ismeretlen szám hívta. Felvette és beleszólt a mobilba.
- Igen?
- Vadmacska, ugye maga az?
- Igen, én vagyok.
- Lenne számodra egy megbízatásom. Ki kéne iktatni valakit. Vállalja?
- Attól függ, hogy az illetőnek van-e valami mocskos ügye, ami miatt halált érdemel.
- Drogot ad el ártatlan nőknek egy diszkóban. A drog hatása alatt álló nőket pedig az embereivel együtt megerőszakolják.
- Micsoda szörnyeteg. Mondja a nevet és a címet. Meg szeretnék győződni róla én is.
- Rendben. Máris mondom. - az idegen férfi elmondta az adatokat, amiket a vadász gondosan felírt magának. – Számíthatok magára?
- Csak ha igaz, amit mond. Ha igaz, akkor már ma végzek az illetővel.
- Mennyit kell fizetnem a szolgálatáért?
- 2000 euró.
- Rendben. Ha végzett a munkával értesítsen és egy megbeszélt helyre küldöm a pénzt.
- Rendben. Akkor indulok is. – Azzal kinyomta a telefont.

Kezébe vette az ágyán pihenő kardot és a hátán lévő kardtokba helyezte őket. Majd az ablakhoz sétált. Mély levegőt vett és átugrott a szomszédos ház tetejére. Tetőről tetőre ugrált egészen a célig. Benézett a tetőablakon, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a megbízója igazat mondott-e. A helység tele volt fiatal csinos nőkkel. Minden látszott, hogy drog hatása alatt állnak. A helység egyik sarkába négy férfi ült és mindegyik egy-egy nőnek a pólója alatt matatott.
- Hát tényleg ilyen szörnyűség folyik itt. Akkor nincs mit tenni.

Ezzel a mondattal kiengedte éles karmait. Az üvegbe karcolt egy kört, amin befért majd óvatosan kivette onnét. Az ott keletkezett lyukon beugrott, és ahogy földet ért a terem közepén találta magát. A négy férfi odakapta a fejét a behatolóra.
- Ki van ott? Mit akarsz?- Vadmacska széles vigyorra húzta a száját, ezzel kivillantva éles szemfogait.
- Én vagyok a végzetetek. Azért jöttem, hogy megbüntesselek titeket a szörnyűségekért.
- Egy ilyen kis csaj mint te? Ugyan már! – röhögte el magát az egyik és pisztolyt szegezett a vörös szemű lányra.
- Főnök nézze! Fekete térdig érő haj, vörös szem, macska fülek és farok. Ő az! Vadmacska! – mondta egy másik férfi ijedten. A főnök alaposan végigmérte a lányt. A szeme megakadt a lány éles kardján, a macska fülein és macska farkán, amit idegesen csóvált.
- Ez lenne a híres bérgyilkos? Nem ilyennek képzeltem Magasabbnak hittem. Ez meg ránézésre olyan 154 centi lehet. – mondta gúnyos hangon a főnök.
- Ráhibázott. – mondta Vadmacska és támadó állásba helyezkedett. – Enged el a nőket és akkor hamarabb túl leszel rajta.
- Juj de félek egy kis csajtól! – elengedte a nőt, akin dogozott. – Nagy gyere, ha ilyen nagy a sz… - még végig se tudta mondani. Vadmacska egy pillanat alatt ott termett mellettük. A következő pillanatban a férfi a földre rogyott, a feje pedig 1 méterre tőle ért földet. A másik három férfi arca elsápadt a félelemtől. A támadóra szegezték a pisztolyukat, de már késő volt. Éppen hogy felemelték a fegyvert a lány ott termett előttük és egyszerre kettőt iktatott ki. A maradék egy pedig eldobta a fegyvert és futásnak eredt. A bérgyilkos száján nagy vigyor jelent meg és egy szempillantás alatt mellette termett. Nem is lehetett látni, hogy meglendítette volna a pengét. A következő másodpercben csak azt lehetett látni, hogy törli le a vért a kardjáról. A háttérben lévő férfinek a törzse elvált a lábától.
- Bevégezve! – suttogta a vörös szemű lány.

Felhívta a rendőröket, hogy hova menjenek. Amikor a rendőrök megérkeztek, neki már hűlt helyét találták. Visszament a ”bázisára”. Letörölte a kardját és elment zuhanyozni. Zuhanyzás előtt kivette a kontaktlencséjét és előtűntek ragyogó zöld szemei. A zuhany alatt kimosta a festéket a hajából és újra láthatóvá vált valódi hajszíne. Gyönyörű aranyszőke haját megszárította a zuhanyzás után. Felöltözött és kiment a szobák közti folyosóra. Halkan beosont a bent alvó kisfiúhoz. Egy puszit adott a homlokára, majd visszament a saját kis ”birodalmába”. Bebújt az ágyába és nyugovóra tért.